Linkek a témában:
Diószegi Vilmos
etnográfus, orientalista. A bp.-i egy. bölcsészeti karán doktori oklevelet szerzett (1946). A kandidátusi fokozatot 1958-ban nyerte el. 1947-től a Néprajzi Múz., 1963-tól a Néprajzi Kutató Csoport tudományos főmunkatársa. Ötször járt Ázsiában tanulmányúton: Törökország (1954), Szibéria (1957, 1958, 1964), Mongólia (1960). A magyar, ill. a szibériai népek hitvilágát tanulmányozta. Monografikusan vizsgálta a magyar néprajzi csoportok kulturális jellegzetességeit (palóc, bukovinai és moldvai székely, moldvai csángó). Másik fő munkaterülete a honfoglalás előtti hitvilág feltárása, a különböző történeti rétegek kimutatása.
Györffy István
Az anyagi kultúrával, majd egyre szélesebb körű településtörténettel kezdett foglalkozni. Kiemelkedő eredménye az európai környezetben sajátosan magyar kétbeltelkű, szálláskertes településtípus felfedezése a modern kutatás számára. Foglalkozott a kunság néprajzi problémáival, különböző néprajzi csoportok kialakulásának körülményeivel (hajdúk, matyók). A népviselet és népművészet körében végzett kutatásai kiemelkedő, módszerében példamutató monográfiává értek.
Hoffmann Tamás
Könyveim: A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában. Budapest, Akadémiai Kiadó 1963; Néprajz és feudalizmus. Budapest, Gondolat 1975; Európai parasztok – A munka. Budapest, Osiris 1998; Európai parasztok – Az étel és az ital. Európa parasztok – A látszat. (Mindkettő sajtó alatt.) Mintegy másfél száz cikk szakfolyóiratokban, itthon és külföldön, egy kevés publicisztika a hazai sajtóban. Tudományos filmek forgatókönyvei. Mintegy félszáz kiállítás rendezése itthon és külföldön. Nincs kormánykitüntetésem. (1982-ben akartak adni, de visszautasítottam.) Munkásságomra tekintettel úgy gondolták, hogy 1983-ban átvehetem az etnográfusok egyik legismertebb elismerését, a Premio internazionale Giuseppe Pitre–Citta di Palermót, és ezzel csaknem egy időben a muzeológusoknak járó Móra Ferenc-díjat.
Liszka József
Liszka Józsefet, a néprajztudomány egyik kiváló hazai képviselőjét, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának vezetőjét a közelmúltban Arany János-díjjal tüntette ki a Magyar Tudományos Akadémia.
Ortutay Gyula
Az 1930-as évektől a szövegfolklorisztikai egyéniségkutatással foglalkozó ún. budapesti iskola vezéregyénisége, 1945 után a magyarországi néprajztudomány, és azon belül is a folklorisztika legmeghatározóbb alakja volt. 1946–1956, illetve 1958–1978 között ő töltötte be a Magyar Néprajzi Társaság elnöki tisztét, 1967–1978 között az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának vezetője volt. Nagyrészt tudományszervezői tevékenységének köszönhető az etnográfusképzés és a néprajzi kutatás intézményes kereteinek megteremtése, egy sor néprajzi folyóirat születése (Acta Ethnographica, Népi Kultúra – Népi Társadalom) és az ötkötetes Magyar néprajzi lexikon kiadása.
Vajkai Aurél
A magyar néprajztudomány egyik meghatározó egyéniségének ebben az esztendőben ünnepeljük századik születésnapját. Ebből az alkalomból kerül sor a Laczkó Dezső Múzeumban a tudós munkásságát bemutató Emlékkiállításra, amely május 14-én nyílik meg és a jövő esztendő márciusáig lesz látható.