Linkek a témában:
Liszka József
Liszka Józsefet, a néprajztudomány egyik kiváló hazai képviselőjét, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának vezetőjét a közelmúltban Arany János-díjjal tüntette ki a Magyar Tudományos Akadémia.
Diószegi Vilmos
etnográfus, orientalista. A bp.-i egy. bölcsészeti karán doktori oklevelet szerzett (1946). A kandidátusi fokozatot 1958-ban nyerte el. 1947-től a Néprajzi Múz., 1963-tól a Néprajzi Kutató Csoport tudományos főmunkatársa. Ötször járt Ázsiában tanulmányúton: Törökország (1954), Szibéria (1957, 1958, 1964), Mongólia (1960). A magyar, ill. a szibériai népek hitvilágát tanulmányozta. Monografikusan vizsgálta a magyar néprajzi csoportok kulturális jellegzetességeit (palóc, bukovinai és moldvai székely, moldvai csángó). Másik fő munkaterülete a honfoglalás előtti hitvilág feltárása, a különböző történeti rétegek kimutatása.
Ortutay Gyula
Az 1930-as évektől a szövegfolklorisztikai egyéniségkutatással foglalkozó ún. budapesti iskola vezéregyénisége, 1945 után a magyarországi néprajztudomány, és azon belül is a folklorisztika legmeghatározóbb alakja volt. 1946–1956, illetve 1958–1978 között ő töltötte be a Magyar Néprajzi Társaság elnöki tisztét, 1967–1978 között az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának vezetője volt. Nagyrészt tudományszervezői tevékenységének köszönhető az etnográfusképzés és a néprajzi kutatás intézményes kereteinek megteremtése, egy sor néprajzi folyóirat születése (Acta Ethnographica, Népi Kultúra – Népi Társadalom) és az ötkötetes Magyar néprajzi lexikon kiadása.
Györffy István
Az anyagi kultúrával, majd egyre szélesebb körű településtörténettel kezdett foglalkozni. Kiemelkedő eredménye az európai környezetben sajátosan magyar kétbeltelkű, szálláskertes településtípus felfedezése a modern kutatás számára. Foglalkozott a kunság néprajzi problémáival, különböző néprajzi csoportok kialakulásának körülményeivel (hajdúk, matyók). A népviselet és népművészet körében végzett kutatásai kiemelkedő, módszerében példamutató monográfiává értek.
Vajkai Aurél
A magyar néprajztudomány egyik meghatározó egyéniségének ebben az esztendőben ünnepeljük századik születésnapját. Ebből az alkalomból kerül sor a Laczkó Dezső Múzeumban a tudós munkásságát bemutató Emlékkiállításra, amely május 14-én nyílik meg és a jövő esztendő márciusáig lesz látható.
Hoffmann Tamás
Könyveim: A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában. Budapest, Akadémiai Kiadó 1963; Néprajz és feudalizmus. Budapest, Gondolat 1975; Európai parasztok – A munka. Budapest, Osiris 1998; Európai parasztok – Az étel és az ital. Európa parasztok – A látszat. (Mindkettő sajtó alatt.) Mintegy másfél száz cikk szakfolyóiratokban, itthon és külföldön, egy kevés publicisztika a hazai sajtóban. Tudományos filmek forgatókönyvei. Mintegy félszáz kiállítás rendezése itthon és külföldön. Nincs kormánykitüntetésem. (1982-ben akartak adni, de visszautasítottam.) Munkásságomra tekintettel úgy gondolták, hogy 1983-ban átvehetem az etnográfusok egyik legismertebb elismerését, a Premio internazionale Giuseppe Pitre–Citta di Palermót, és ezzel csaknem egy időben a muzeológusoknak járó Móra Ferenc-díjat.